Bár a svájci frank és a japán yen számít a két legnépszerűbb menedékvalutának, azonban jelentős különbséget láthatunk a két pénznem mögöttes dinamikájában. Ettől függetlenül, az elmúlt két és fél évben kemény versenyt vívtak a "carry valuta” szerep megszerzéséért, miután a svájci kamat újra a zéró érték közelébe került. Ez a verseny a CHF/JPY árfolyamot egy szoros tartományba kényszerítette, az 1,10-es és az 1,30-as szint között. Idén azonban megállíthatatlan volt a zuhanás, míg az árfolyamnál majdnem beállt az egyenértékűség. A tágabb értelemben vett, kereskedelmi súlyozású alapon közel 10 százalékkal erősödött a frank.

A gond csak abból áll, hogy a befektetők ezúttal az egyes országok államháztartási mérlegét is alaposan szemügyre veszik, míg ezt korábban nem tartották olyan fontosnak. A svájci frank a hatodik legnagyobb forgalommal rendelkező valuta a világon, de a nagyok közül az egyetlen, mely költségvetési többleten fut, melyet ráadásul a pénzügyi válság alatt ért el. Svájcnak valóban nincs látható fiskális kockázata. Az állami kiadások a GDP közel 10 százalékát teszik ki, míg a legtöbb fejlett gazdaságban ez az arány 40%, vagy annál magasabb (az USA-ban pedig 24%). Az ország természetesen tripla A hitelbesorolással rendelkezik, kötvénypiaca azonban kicsi, és elsősorban belföldi kézben van, így nincs különösebb veszélye annak, hogy a más államokat, többé-kevésbé érintő adósság-kockázat Svájcra is átterjedjen.

Mindazonáltal a Svájci Nemzeti Bank (SNB), a hirtelen értéknövekedés és az euróval szembeni újabb rekordszintek ellenére sem próbálta meg frankeladással elfojtani ezt az erősödést. A svájci tőzsde 8 százalékot esett (mely Európában az egyik legrosszabb eredménynek számít) és az ország vállalatai is aggodalmuknak adtak hangot, a Swatch pl. ma a "féktelen frankspekuláció" erősen profitcsökkentő hatását hangsúlyozta. Ez valójában egy burkolt figyelmeztetés, hogy a hatóságok végre cselekedjenek. Az SNB közben pozitív vagyonmérlegének előnyeit élvezi, a felhalmozott tartalék ugyanis a GDP 50 százalékát teszi ki, míg 2009-ben ez az arány mindössze 10% volt. Az SNB ráadásul úgy érezheti, hogy a jelenlegi körülmények közepette amúgy is csak reménytelen harcot vívna. Miután az amerikai adósság-megállapodás után leülepedik a felkavart por és a befektetők újra elkezdik forgatni henyélő pénzeiket, előfordulhat, hogy az adósság-kockázattal küzdő valutákat ezután még inkább elkerülik. Ebben az esetben továbbra is fennmaradhat a frank menedékvaluta szerepéből származó vonzereje. Az SNB-nek pedig komoly kihívásokkal kell szembenézni a megváltozott globális erőviszonyok közepette.