Az euró szabadesését azonban egy igen gyors „short covering” követte, mely az 1,40-es szint fölé repítette a valutát, ezután pedig a periférikus kötvénypiacok is levegőhöz juthattak. A pletykák szerint Kína vette elő pénztárcáját és vásárolt be az olcsó euróból, illetve a még olcsóbb európai kötvényekből. A Bank of England egykori döntéshozója, Willem Buiter úgy sejti, hogy Olaszország holnapi nagyszabású kötvény-aukciója arra fogja késztetni az EKB-t, hogy újrakezdje az elmúlt négy hónapban szüneteltetett kötvényvásárlási programját, hogy ezzel mentse a még menthetőt. Az euró hirtelen visszalendülése a részvényeket is lendületbe hozta, bár még így is jelentős veszteségek jellemezték a tegnapi napot. Az EU-s vezetők pénteken elvileg újra asztalhoz ülnek, hogy az adósságválságról egyeztessenek, bár Merkel kancellár ezt utólagosan tagadta.

Részletek

Látványos kínai növekedés nyugtatja a befektetők idegeit. A múlt heti kereskedést domináló európai államadósság-krízis során kialakult zűrzavar és (esetenként) pánik közepette jelentős megnyugvást hoztak az éjszaka megjelent kínai növekedési makro-adatok. A második negyedévben (éves alapon) 9,5 százalékkal nőtt a kínai GDP, az első negyedéves 9,7% után. Negyedéves összehasonlításban pedig 2,2 százalékot mutatott a növekedés, az első negyedév 2,1 százaléka után. A fix hozamú eszközök továbbra is szárnyalnak, ezúttal több mint 25 százalékos növekedést produkálva a 2. negyedévet megelőző 12 hónap alatt, a kiskereskedelmi eladások júniusban 17,7 százalékos éves növekedést mutattak (reálértéken 11%), az ingatlanügyletek 31 százalékkal növekedtek az előző hónapban, és az ipari termelés is, jóval a várakozások feletti 15,1 százalékkal nőtt júniusban (éves alapon). Annak ellenére, hogy egyes felmérések a feldolgozóipar lassulását mutatták, az előbbi számokból arra következtethetünk, hogy az elmúlt év fokozatos monetáris politikai szigorítása mindeddig nem tudott különösebb hatást gyakorolni a növekedés tempójára, mely továbbra is túlzottan gyors. Az infláció visszaszorítása így még nehezebb feladat lesz. Miután az árnövekedés mértéke a múlt hónapban 6,4 százalékra szökött (jóval meghaladva a 4 százalékos célt), így elkerülhetetlennek látszik a monetáris politika további – ezúttal sokkal határozottabb – szigorítása.

A visszavásárlási opció. Az EU döntéshozói péntek este egy olyan ötletet élesztettek újjá, mely legutoljára az év elején volt napirenden, majd Németország ellenállása miatt feledésbe merült. Amikor utoljára februárban felmerült ez az opció, akkor még nem látszott valószínűnek a görög csőd, legalábbis a CDS piacokon. Ez a nézet azonban jelentősen változott azóta, ahogy a tízéves hozamok ez idő alatti 600 bázispontos növekedése is mutatja. A visszavásárlási programnak nagyobb esélye van a sikerre, legalábbis az elbaltázott "önkéntes" átütemezéshez képest, mely – lássuk be – sohasem működött volna. Ehhez azonban két akadályt kell még leküzdeni. A visszavásárlás lényegében azt jelenti, hogy a kötvénytulajdonos idő előtt visszaszolgáltathatja a kötvényeit. Az állam így idő előtt megválhat az adósságtól. Természetesen a program sikere vagy bukása azon múlik, hogy mindez milyen áron történik. Ha az állam egy illikvid, nem referencia alapú kötvénykibocsátást akar idő előtt törleszteni, úgy azt mindössze piaci áron, vagy valamivel felette kell felkínálnia, hogy ezzel vásárlásra ösztönözze a befektetőket, lehetővé téve, hogy likvidebb referenciakötvényekre váltsanak. Azonban az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) várható visszavásárlási programja egy teljesen más választási lehetőséget kínál a befektetők. A kérdés az, hogy a befektetők megveszik-e azt, amit most kínálnak, vagy kockáztatják, hogy egy csőd esetén kevesebbet kapnak. Vegyük pl. a jelenleg 52 centen eladásra kínált tízéves kötvényt (mely 2020 júniusában jár le). A visszavásárlásba belemenő befektetőket nem érdekelné egy újabb kötvénykibocsátás; ők arra törekednek, hogy többet nyerjenek befektetéseikből, mint amit egy csőd esetén kapnának. A másik probléma a finanszírozás. Görögország jelenleg nem rendelkezik elég tőkével, hogy kintlévőségeinek jelentős részét visszaváltsa. Azonban egyedül Görögország vásárolhatja vissza saját adósságát, így a finanszírozást az EFSF-nek kellene biztosítania. Ez azonban újfent hitelek formájában történne, így míg a csere magában csökkentené a görög adósságterhet, addig ezt az EFSF-fel szembeni eladósodás egyenlítené ki. Ráadásul a 254 Mrd. euró összértékű kötvénycsomag tulajdonosai közül nem mindenki tud részt venni az akcióban; a szóban forgó bankok jelentős hányada ugyanis "lejáratig tartandó" számlákon tárolja a papírokat, így ezeket a piacon sem jegyzik (persze egy csere után már jegyzésre kerülnének). Tehát, hacsak a lejáratig kitartó befektetőket nem lehet jobb belátásra bírni, addig nem valószínű, hogy a visszavásárlást úgy lehet nyélbe ütni, hogy az a kötvénytulajdonosok számára is vonzó legyen; végső soron csökkentve a görög adósságterhet.

USA adósság/költségvetés: Obama "nagy alkut" akar. Az amerikai elnök tovább növeli a nyomást a republikánus párton, egy, a kiadáscsökkentést és adónövelést magába foglaló átfogó csomagot követelve, mely stabilabb fiskális alapokra helyezné az USA gazdaságát. Obama a legkevesebb 4 billió dollárt kitevő költségvetési hiány csökkentését akarja tíz éven belül elérni, az adósságplafont pedig még jóval az augusztus 2-i határidő előtt megemelné. Az ellenzék azonban teljes mértékben elutasítja az adóemelés mindennemű formáját, és az adósságlimit emelését is a következő évtized során véghezvitt jelentős kiadáscsökkentésekhez kötné. Az elnök egyértelműen kizárta az adósságplafon rövid ideig – pl. 60 vagy 90 napig – történő megemelését. A civakodás tehát folytatódik. Washington örülhet, hogy Európa komolyabb adósságválsággal küzd, mely a híreket dominálja.

A font abból profitál, hogy nem az euró. A fontot némileg az segítette, hogy a szigetország fizetőeszköze nem az euró, ezt leszámítva azonban nincs sok minden, ami örömére szolgálna. Tegnap két jelentés is újra alátámasztotta, hogy a gazdaság gyakorlatilag semerre sem halad. A RICS-intézet friss ingatlanpiaci felmérése, mely Nagy-Britannia legátfogóbb jelentését tárja elénk, arra az eredményre jutott, hogy az ingatlanárakra a múlt hónapban is nagy nyomás nehezedett, a BRC-felmérés pedig éves szinten visszaesést mért júniusban. Továbbá a News International magazin telefonlehallgatási botránya a miniszterelnök David Cameron hitelességét is súlyosan kompromittálta, mely a fontra is kihathat, amennyiben a botrány az elnök vezetői képességét és/vagy tekintélyét is aláásná.

Prognózis

Szerda: Kanada: Reál-GDP - éves összehasonlítás, 2. negyedév (előrejelzés 9.3%, előző 9.7%), Kiskereskedelmi eladások - éves összehasonlítás, június (előrejelzés 17.0%, előző 16.9%), Nagy-Britannia: Munkanélküli segélyben részesülők, június (előrejelzés +15.000, előző +20.000), ILO munkanélküli ráta (háromhavi), május (előrejelzés 7.7%, előző 7.7%); EU: Ipari termelés - éves összehasonlítás, május (előrejelzés 4.7%, előző 5.5);US: Fed-elnök Bernanke féléves monetáris politikai beszámolója a képviselőház előtt.

Csütörtök: EU: EKB havi jelentés; Fogyasztói árindex, június (előrejelzés 2.7%, előző 2.7%); USA: Termelői árindex, június - éves összehasonlítás (előrejelzés 7.4%, előző 7.3%), Kiskereskedelmi eladások, június (előrejelzés 0.0%, előző -0.2%). Segélyben részesülő új munkanélküliek (előző 418.000);

Péntek: EU: Kereskedelmi mérleg, május (előző -2.9 Mrd. EUR), USA: Fogyasztói árindex, június - éves összehasonlítás (előrejelzés 3.7%, előző 3.6%); Ipari termelés, június (előrejelzés 77.0%, előző 76.7%).