Ez egy önkéntesen meghatározott szám, mely sem az adósság fenntarthatóságát, sem a fizetési mérleg hiányát nem veszi figyelembe, melyeknek nagy szerepe van annak eldöntésében, hogy külső finanszírozásra szorul-e az adott állam. Ezeket a rendelkezéseket sokkal nehezebb lenne érvényre juttatni, és elsősorban azt a célt kellene szolgálniuk, hogy különbséget tudjunk tenni a fenntartható és a fenntarthatatlan hiány, illetve adósság között.

Másodsorban, a végrehajtási és felügyeleti mechanizmus továbbra is gyenge. Az előző rendszernek is ez volt az egyik legnagyobb hibája. Az euró alapító tagállamai, 1990 és 2007 között, az esetek 19 százalékában szegték meg az SNP-ben foglalt deficitkövetelményt és 42 százalékban az adósságkritériumot. Az utóbbit a tagoknak csak fele tudta teljesíteni a közös valuta első évében. Egy idő után gyakorlattá váltak a kivételezések, így később a szabályokat is felpuhították (első lépésben a franciák és a németek). A befektetők joggal kételkedhetnek az EU azon képességében, hogy bármilyen adósság-, vagy deficit szabályt betartasson. A tegnapelőtt ismertetett pontok alapján arra következtethetünk, hogy a duó kizárta annak lehetőségét, hogy az Európai Bíróság döntsön az éves költségvetésekről. A Bíróságot csak arra lehetne felkérni, hogy segítsen megállapítani, hogy jogilag megállják-e helyüket a költségvetés kiegyensúlyozására vonatkozó nemzeti jogszabályok. Azonban még ezek a "törvények" is esendők. Nagy-Britannia pl. „a nehéz idők” miatt tette félre saját (adósságra és deficitre vonatkozó) büdzsészabályait, igaz ezek nem is voltak kötelező érvényűek.

Végül pedig amit Merkelék javasolnak az valójában nem fiskális unió. Bár lehet, hogy nem is annak szánták, mely esetben a fiskális uniónak csak egy gyenge verzióját láthatjuk. Egy valódi költségvetési unió ezúttal talán túl messze menne (ahogy az "eurókötvények" vagy a "közös kötvények" esetében is láthattuk), azonban egy központi felügyeleti rendszer, mely komolytalan szankciókkal és deficit-kritériumokkal működik, egy elhibázott első lépés lenne a költségvetési harmonizáció irányába. Ha már eldurvul a helyzet, akkor a nemzeti politikai témák és érdekek fogják dominálni az EU napirendjét és költségvetési rendeleteit. Kérdéses továbbá, hogy egyáltalán működnének-e a büntetések. Szerintünk aligha, főleg miután jó ideig a kisebbség (Görögország, Írország, Portugália) határozta meg és irányította a többségi döntéshozatalt. A fiskális unióhoz nélkülözhetetlen a bizonyos mértékben központosított adóbeszedés, kiadások, és politikai döntéshozás; összességében ez a lényeg. Sarkozy és Merkel javaslata pedig hiányos ebben a tekintetben, így gyakorlatilag működésképtelen.