Az EU már többször felvetette a szankcionálás opcióját, de konkrét intézkedésre még nem került sor, a kormányok ugyanis nem hajlandóak lemondani a költségvetési önrendelkezésről. A sajtótájékoztatón mindkét vezető biztosította, hogy az Európai Bizottságot nem ruházzák fel a nemzeti büdzsék feletti vétójoggal, ehelyett az Európai Bíróság mondhatja majd ki, hogy egy tagállam költségvetése mennyiben tekinthető kiegyensúlyozottnak középtávon. Nos, ha mindössze ennyire képesek, úgy az igencsak kiábrándító. Úgy tűnik, hogy továbbra is jelentős nézeteltérések húzódnak a két fél között. Egy hibás végrehajtási rendszer jelképes módosítása ugyanis aligha lesz elegendő.

Részletek

Az S&P kollektív figyelmeztető lövése. Valójában nincs azon mit kommentálni, hogy a Standard&Poors tegnap negatív kilátásba helyezte 15 eurózóna-tag hosszú távú hitelbesorolását. Az európai vezetők folyamatos habozása és a válsággal kapcsolatos kollektív semmittevése után lassan elfogyni látszik a hitelminősítők türelme. Az S&P-nek teljesen igaza van, amikor arra figyelmeztet, hogy "az elmúlt hetekben jelentősen megnőtt a rendszerszintű stressz az euróövezetben", mely értelemszerűen az összes tagállam hitelképességére negatívan hat. A hitelminősítő öt egymással összefüggő tényezőt említ meg ezzel kapcsolatban:

1) Szűkösebb hitelezési feltételek;
2) Növekvő kockázati prémiumok egyre több eurótagnál;
3) Az európai döntéshozók szűnni nem akaró nézeteltérései mind a piaci bizalom helyreállításának, mind a hosszabb távú kihívások (pl. gazdasági és költségvetési konvergencia) tekintetében;
4) Magas szintű állami és háztartási eladósodás;
5) Az euróövezet recessziójának növekvő kockázata.

Az EU-s vezetőkkel ellentétben, az S&P-től gyors felülvizsgálatra számíthatunk, a végső ítéletet ugyanis már a pénteki EU-csúcs eredményeinek feldolgozása után meghozhatják. A tripla A alatti államoknál könnyen előfordulhat, hogy a hitelminősítő egyből két fokozattal csökkenti a besorolást.

Amerika növekvő szerepe az eurómentésben. Tekintve, hogy Európa sem politikai akarattal, sem pénzügyi tüzelőerővel nem rendelkezik bank-, és adósságválságának megoldásához, így egyes amerikai politikusok már azon gondolkoznak, hogy milyen módon tudnának segíteni. A Federal Reserve már a múlt héten úgy döntött, hogy (a nagyobb jegybankokkal egyetemben) 50 bázisponttal csökkenti a dollárfinanszírozás költségét, hogy ezzel tisztítsa az európai pénzpiacok eldugult pénzcsatornáit. A Die Welt ugyanakkor arról írt, hogy a Fed az IMF finanszírozásához is hajlandó hozzájárulni, így segítve az eladósodott államokon. A múlt héten Európában is hasonló ötlettel álltak elő, miután több jegybank is jelezte, hogy hajlandóak kölcsönözni a Nemzetközi Valutaalapnak. Úgy tűnik, hogy mindezt az a remény táplálja, hogy az IMF hiteleken keresztül, a globális központi bankok, hasonló kapacitáshoz jutnak majd, mint az EFSF alap. Az amerikai pénzügyminiszter, Geithner Frankfurtba látogatott a héten, hogy nyomon kövesse a pénzügyi válságra tett legutóbbi erőfeszítéseket, illetve hogy kollegáival megvitassa, hogy az USA milyen módon könnyíthet az EU-ra nehezedő súlyos terheken, többek között a fenti IMF opción keresztül. A Fed rövidtávon további 25 bázisponttal, 0,5 százalékra csökkentheti az irányadó kamatot, ezzel enyhítve a piaci feszültségen, és hogy a dollár swap rátákkal kapcsolatos múlt heti intézkedésre is pontot tegyen. Úgy látszik, hogy ezekben a rendkívül nehéz időkben mindent megtesz az USA, hogy segítsen Európán.

Tovább romlottak az eurózóna mutatói. Az európai gazdasági teljesítmény további romlásáról tanúskodtak a tegnap megjelent beszerzési menedzserindexek, míg a brit szolgáltatási szektornál enyhe növekedést láthattunk, az index itt még 50 fölött tudta magát tartani. Érdemes megemlíteni, hogy a német kompozit mutató 2009 óta először süllyedt az 50-es szint alá (49,3-mal). A szolgáltatói szektor mutatóját pedig 50,3-ra korrigálták az előzetesen becsült 51,4-ről. Ezeket az adatokat az EKB csütörtöki értekezlete folyamán prezentált prognózisok fogják majd követni. Mindez pedig megfelelő alkalmat biztosíthat a bank számára, hogy alaposan korrigálja növekedési kilátásait. Augusztusban még átlagosan 1,3 százalékra saccolták a 2012-es GDP-növekedést. Az OECD múlt heti előrejelzése alapján viszont már gyakorlatilag stagnálni fog az eurózóna jövőre, prognózisuk ugyanis mindössze 0,2 százalékos növekedést jósol. A befektetői hangulatot mérő Sentix ma reggeli állása is jól mutatja ezt a növekedési trendet, miután már az ötödik egymást követő hónapban is csökkenést mutatott. Ennek fényében az EKB agresszívabb reakcióra kellene, hogy elszánja magát, mint a jelenleg beárazott 0,25 bázispontos enyhítés. Az EKB pénzpolitikájának azonban számos egyéb aspektusa is van, melyeket mostanában magával ragadott az eurózóna adósságörvénye, a stratégia ugyanis nem csak a kamatlábakról szól. Éppen ezért valószínű, hogy a bank inkább egy óvatosabb megközelítést választ majd, mivel a reflexszerű kamatvágással azt a benyomást keltheti, hogy kevésbé következetes a pénzpolitika más területein. Ez nem azt jelenti, hogy várhatóan felkapcsol a kötvényvásárlási oldalon. Inkább arról van szó, hogy a bank készen áll radikálisabb opciókat is fontolóra venni, bizonyos feltételek mellett.

1,30-on rögzítheti az EUR/CHF árfolyamot az SNB. A Svájci Nemzeti Bank döntéshozói december 15-én ülnek össze, a monetáris politika negyedéves kiértékelésére, a napirend elején pedig az EUR/CHF jelenlegi 1,20-as árfolyampadlójának módosítása fog majd állni. Az árfolyamkorlát első rögzítése óta egyértelművé vált, hogy a gazdaság továbbra is szenved az erős kurzustól; az üzleti és fogyasztói bizalom jelentősen megcsappant, a reálértéken mért kiskereskedelmi forgalom októberben 0,2 százalékkal csökkent, estek a fogyasztói árak, és a következő év első felében egyre nagyobb eséllyel számolhatunk recesszióval. Nem árt szem előtt tartani, hogy Svájcban a GDP közel felét az export teszi ki, így igencsak nagy az árfolyamtól való függés. Több nagyvállalat is nagymértékű leépítést jelzett a következő hónapokra, egyesek pedig már azt fontolgatják, hogy országon kívülre helyezik vállalkozásaikat. Annak ellenére, hogy az SNB akár elégedett is lehetne a szeptemberi árfolyam-intézkedés eredményeivel, nagyon is úgy tűnik, hogy többet akar tenni. A bank elnöke, Thomas Jordan az előző hónapban arra figyelmeztetett, hogy a gazdaság könnyen negatív növekedési pályára állhat. A rövidtávú bankközi kamatok már eleve negatív tartományban kerültek, így a kamatpolitika már nem nagyon segíthet a gazdaság fellendítésén. Az SNB már három hónappal ezelőtt is hangsúlyozta, és most is úgy látja, hogy túlságosan felülértékelt a frank, így a "jelentős és fenntartható gyengítést tűzte ki célul", mégpedig a külföldi valuták korlátlan mennyiségű vásárlásán keresztül. A svájci valuta csak nagyon kis mértékben gyengült az euróval szemben a három-hónapos "tesztfázis" alatt (a kezdeti sokkhatást leszámítva), a gazdaság ez idő alatt pedig az SNB várakozásaihoz képest gyengén teljesített. A napokban több tudósító is arra utalt, hogy a jegybank a következő értekezleten 1,25-re emelheti az árfolyampadlót. Véleményünk szerint ez túlságosan is konzervatív lépés lenne, és igencsak meglepődnénk, ha a bank nem lenne radikálisabb. A valuta vásárlóerő-paritása egyes becslések szerint már közel került az 1,50-es szinthez. Érdekes fordulat lenne tehát, ha a döntéshozók nem emelnék legalább 1,30-ra az árfolyamkorlátot. Az SNB nem arról híres, hogy a kis léptékek politikáját követné.